Zenta rövid története
	Zenta területe már ősidők óta lakott hely volt. Ezt bizonyítja a számos lelet, bronz-és agyagtárgyak, melyeket a várostól délre eső területen találtak. A Városháza napjainkban Zenta az európai városok második nemzedékéhez tartozik, a nagy népvándorlások kaotikus örvénylése után születik valahol a középkor hajnalán hála annak, hogy itt kiváló átkelőhely van a Tiszán. Annak ellenére, hogy a város történelmi múltjának emlékeivel a városba látogató idegen sehol sem találkozik, Zenta mégis történelmi város. Legalább 800 év mozgalmas és tragikus múltja teszi történelmivé. A város neve II. András árpádházi király uralkodása alatt 1216-ban bukkan fel először egy oklevélben, mely szerint Saul ispán özvegye földet ajándékozott a "Zenthai klastromnak" (monostornak). A település ekkor már virágzó; népes egyházi hely melyet később a tatárjárás pusztít el. Zenta az 1367. és az 1389. években már úgy szerepel a korabeli okiratokban mint a budai káptalan birtoka - révjoggal együtt. A budai káptalan birtokaként fejlődésnek indul. Mint fontos tiszai átkelőhely rövidesen Dél-Magyarország legfontosabb kereskedelmi gócpontjává válik. 1475-ben a szegedi lakosság fegyveres úton elfoglalja a várost - ezzel véve elégtételt - mivel a révjogul rendelkező Zenta vámot vet ki a Szerémségből Szegedre szállított borokra. Ezután a város Szeged tulajdonába kerül. Az első Tisza-híd Ekkor kezdődhetett a budai káptalan azon törekvése, hogy Szegedhez hasonlóan Zenta városát is a szabad királyi városok rangjára emeltesse - visszaállítván ezzel a város függetlenségét is. A káptalan ezen igyekezete Mátyás király uralkodása alatt nem járt sikerrel, míg végül az engedékenyebb II. Ulászló királyt sikerült rávenni erre, aki 1494 októberében - Erdélyből való hazatértekor - Zentánál kelt át a Tiszán és tartózkodott itt pár napot a káptalan vendégeként. II. Ulászló a város további fejlődése szempontjából oly nagyfontosságú oklevelet 1506 február 1-én bocsátotta ki megadván Zentának Szeged összes kiváltságait. A város ekkor címert és pecsétet is kap, melyben a búzakalász és a kecsege a különösen fejlett mezőgazdaságról és halászatról tanúskodik, a két keresztben fekvő kulcs pedig a budai káptalan templomának védőszentjét, Szent Pétert szimbolizálja (ma is ez a város címere). E kiváltságlevél fontos állomása Zenta történetének. Szabad királyi városi rangja csakhamar külsejében is kifejezésre jut. Egy-két utcája már európai mércével mérhető. A kiváltságlevél birtokában a varos alig győzi befogadni a kitűnő mesteremberek és a gazdag kereskedők hadát. A város rohamos fejlődésének a Dózsa-féle parasztlázadás okozza az első törését, majd a mohácsi tragédia végleg megpecsételi a sorsát. A török hadak a várost lerombolták, lakóit megölték vagy elhurcolták. Ezután már csak átkelőhelyként használták, majd később erődítést emeltek a város helyén. A plébánia és környéke 1915-ben A XVI. század vége felé szerb betelepülők szivárognak be a török katonaság nyomában a gyéren lakott településre, akik halászattal és pásztorkodással foglalkoznak. A XVII. század első évtizedében 6-700 lelket számlál a község. A város a török uralom alatt jelentéktelen hely, de egyszerre megtanulják a nevét, amikor híre megy, hogy Savoyai Eugén herceg hadserege Zenta alatt rnegsemmisítő vereséget mért a még mindig tekintélyes katonai erővel rendelkező török seregre, magának a szultánnak, II. Musztafának a szeme láttára. A Savoyai által vezetett egyesült hadak zentai győzelme 1697. szeptember 11-én világtörténelmi jelentőségű, ugyanis ezzel a győzelemmel szabadult fel majdnem egész Magyarország az oszmán hódítás alól. E csata következménye az 1699-ben megkötött karlócai béke, mellyel lezárul a törökök közép-európai térhódítása. E felszabadító háborúk után Zentát is az elpusztult városok soraiban találjuk. Az eztán kirobbanó Rákóczi vezette szabadságharc hullámai ide is elgyűrűznek. A Lajta Béla tervei alapján 1904-ben épült tűzoltó-laktanya A Rákóczi-féle szabadságharc után a község tengődik, főleg szerb határőrök tanyáznak benne és csak "Széntai sánc" néven tartják számon, amely a nemrég alakult katonai határőrvidékhez tartozik. 1715-ben III. Károly osztrák császár harmincadhivatalt létesít a községben, de a vámszedés alig jövedelmez valamit. I751-ben Mária Terézia kiváltságos koronakerületté változtatja a Tiszamentét (Tiszai Koronakerület) és nagy gazdasági kedvezményekben részesíti az itt élőket és az ide települni szándékozókat. 1753-ban 93 magyar családból álló telepes csoport érkezik Zentára Jászságból, Heves és Hont megyékből, akik itt megtelepednek, felépítik otthonaikat, földet művelnek, gazdálkodnak. A megtelepedett magyar lakosság felépíti első templomát és az ezt követő években lassan az itt lakók összetétele is átrendeződik: közel 1200 magyar és 600 szerb lakosa van a községnek. 1774-ben az uralkodónő újabb kiváltságlevelet ad a városnak, kiterjesztvén a kedvezményeket az újonnan betelepült lakosokra is. A vasútállomás 1914-ben 1769-ben nagy tűzvész pusztítja el a várost, de kamarai segítséggel ezt hamar kiheveri. A XVIII. század utolsó évtizedében Zenta látványos fejlődésnek indul. Vízi- és szárazmalmot létesítenek, az utak mentén eperfa-sorokat telepítenek, epreskerteket hoznak létre, fellendül a selyemtenyésztés és a kézműipar, a céhrendszer virágkorát éli. A lakosság vagyonosodik. A városhoz tartozó 64 ezer hold kiterjedésű határban tízezrével legel a szarvasmarha, ló, juh és sertés. A lakosság száma kb. 7000 fő. 1833-ban kórház létesül, elsőként Bács megyében. Az 1848-49-es szabadságharc alatt a lázadó szerb csapatok Zenta. ellen vonulnak és az ártatlan polgári lakosság kórében nagy mészárlást hajtanak végre. Az áldozatok száma 2 ezernél is több. A szabadságharc bukása után a lakosság tetemesen megfogyatkozik. Ekkor a városnak közel 15000 lakosa van. A Bach-korszak nem kedvez sem a gazdaság-, sem pedig a politikai kibontakozásnak. A fejlődés megtorpan, visszaesik. 1866-ban a város óvodát létesít, Szabadka után másodikként a vármegyében. A Népkert 1909-ben Az 1867-es kiegyezés után a fejlődés végre megindul. Középületeket emelnek, iskolákat alapítanak és 1873-ban felépül az első fahíd a Tiszán. Közben a város több ízben is hasztalan követeli vissza a II. Ulászlótól 1506-ban kapod törvényhatósági jogát. 1889-ban megnyílik a Szabadka-Horgos-Zenta-Becse, illetve a Szabadka-Zenta vasútvonal, így a város is bekapcsolódik az országos hálózatba és a gazdasági vérkeringésbe: Az 1890-es évek elején a zentai járáshoz 4 község tarozik 42 ezer lakossal, magának a városnak kb. 26 ezer lakosa van, közülük 23 ezer magyar, 2200 szerb, 1200 izraelita, stb. 1895-ben 1. Ferenc József császár és király Zentára látogat, hogy megszemlélje a környéken tarlott hadgyakorlatot. A város milliós kölcsönt vesz fel és készül az uralkodó látogatására. Ezzel új korszak indul a város életében. Utcákat köveznek ki, a királyi látogatás maradandó emlékeként utakat aszfaltoznak és bevezetik a villanyvilágítást, s ezzel Zenta városa az egész Délvidéken elsőnek kap elektromos világítást, mely akkor ritkaságszámba ment. A vashíd 1909-ben Ekkor a városnak van már algimnáziuma, polgári leányiskolája, elemi és iparos inasiskolája, mezőgazdasági tanintézete, kórhaza, vasúti- és gőzhajó állomosa, posta és távíróhivatala. 1899-ben városi telefonhálózat létesül. Mindezek mellett fejlett kereskedelmi hálózattal és gabonaközponttal rendelkezik, van négy pénzintézete, két nyomdája, két helyi újságja és számos kulturális s egyéb egyesület áll a lakosság szolgálatában. A fejlődés a századfordulót követő évtizedekben is tart. 1908-ban megépül a páratlanul szép, vadgesztenyesorral szegélyezett rakpart, majd a tiszai vashíd. Egy évvel később országos tekintetben is egyedülálló munkástelep épül a városban, hogy enyhítsen a lakásgondokon. 1911-ben leég a Városháza és a nagytemplom. A város új, monumentális Városházát építtet, ugyanakkor több jelentős, művészi stílusú épület épül. 1915-ben átvezetik a korábban megépült tiszai hídon a vasúti pályát, összekötve a bácskai és a bánáti vasúti hálózatot, mellyel ez a vonal nemzetközi jelentőségűvé vált. Ezután itt halad keresztül az Orient-express északi (bukaresti) szárnya. Az első világháború befejeztével, 1918 november 16-án szerb csapatok szállják meg a várost, majd a trianoni békeszerződéssel Zenta is az új délszláv államhoz kerül. A Tiszapart 1910-ben 1922-ben Zentán alakul meg az országos Magyar Párt, a jugoszláviai magyarok első politikai szervezete az új államban. Az impériumváltás következtében a város gazdasági fejlődése megtorpan, s elveszti korábbi nagy gazdagságát a földkisajátítások következtében. A két világháború között iskolái egy részét megszüntetik, gimnáziumát négyosztályosra fokozzák le. A fejletlen közállapotok nem kedveznek a korábbihoz hasonló kibontakozásokhoz. A második világháború alatt a város számos polgára esett áldozatul először a náci-, majd a bolsevik terrornak. Az újjáépítés éveiben a községet elkerülik a nagy gazdasági beruházások. A lakosság zöme mezőgazdasági termeléssel foglalkozik, változás csak az ötvenes évek múltával jelentkezik. Az 1960-as évek elején megépül az új tiszai híd, a jugoszláv hadsereg által 1941-ben felrobbantott helyén, mely meggyorsítja a gazdasági életbe való bekapcsolódást. Ekkor épül fel a cukorgyár, mely a legjelentősebb ipari objektummá vált. Később kiépül a várostól délre fekvő ipari zóna és a kikötő, melyet sajnos a zentai csata színhelyére telepítettek. A város gazdasági életében még ma is a mezőgazdaság a meghatározó ágazat. Jelenleg a község területén több mint félszáz vállalat és újabban számottevő magánvállalkozás tevékenykedik. A Városháza 1929-ben Kulturális viszonylatban a városnak van művelődési háza, könyvtára, múzeuma, művésztelepe, történelmi levéltára stb. Vallási tekintetben öt r. katolikus és egy görög-keleti templom, illetve néhány imaház áll a különböző felekezetekhez tartozó hívek rendelkezésére. A város valamikori színvonalas középiskoláinak egy részét megszüntették, különálló elemi iskoláit összevonták. Ma 3 közép (a korábbi öt helyett) - és öt elemi iskola, valamint 10 óvoda áll a nevelés szolgálatában. A hetvenes évek második felében a város déli részén fekvő tiszai árteret feltöltötték, és több száz család befogadására alkalmas lakótelepet létesítettek rajta. A városközpont közelében, a Tisza-parton kiépített rakpart - szép vadgesztenyesorával - kedvelt sétahely. Sajnálatos, hogy a régi, patinás, tagolt rakpartot 1984-ben átépítették, leegyszerűsítették. A Tisza bal partján a várossal szemben homokos, strandolásra alkalmas hely található. A folyó kiválóan alkalmas sporthorgászatra, erdős partrésze kirándulásokra és táborozásokra. Az 1866-ban a várostól északra létesített 34 holdnyi Népkertet már akkor is rekreációs célokra szánták: "…mely népes, vagyonos s ma-holnap az előkelőbb városok sorába tartozandó városunknak dicsére, emelésére s az azt óhajtóknak üde levegővel, szórakozással szolgáland…", ahol ma labdarúgóstadion, atlétikai pálya, uszodák, teniszpályák, tekepálya, kosárlabdapálya és játszótér van. Az 1991-es népszámlálás szerint a városnak 23 ezer lakosa van, ennek 85%-a magyar, 10%-a szerb és 5%-a egyéb nemzetiségű. Tari László